A szabadkai fiatalok „buliznak”
Habár nem újkeletű jelenségről van szó, néhány sor erejéig azonban ejtsünk róla szót mégis.
A Szabadkai Népszínház hányavetett sorsa mindannyiunk számára ismeretes. Tudjuk, miképpen semmisült meg a város egyik színfoltját képező egykori, korinthoszi stílusban emelt oszlopsor, s azzal is tisztában vagyunk, hogy rengeteg huzavona után most milyen fázisban van az új konstrukció. Semmilyenben. Elloptak tőlünk valamit, ami a miénk volt, Szabadka hangulatát, képeslapokon szereplő jellegzetességét, a város központjának, főterének meghatározó elemét.
Napjainkban csak egy sivár, semmitmondó, hangulatromboló „valami” dísziti a város központját, reklámokkal, billboardokkal. Természetesen az önkormányzat ezt nem így látja, és nem is így tálalja. A népbutitó magyarázatokat szajkózva igyekszik bennünket, polgárokat meggyőzni arról, hogy amint felépül az új színház, minden szép és jó lesz, biztosítván a feltörekvő nemzedék művelődési igényeit. És természetesen ez a folyamat a legjobb úton halad. Ugyanez érvényes a színházépület melletti szökőkútra is, de ez egy másik történet. Csak nagyon hasonló.
Napjainkban a munkálatok újabb szakasza jutott a befejezés fázisába, viszont újra felmerült egy gond, ami, mint ahogy a cikk elején említettük, nem újkeletű.
Éjszakánként a szabadkai fiatalok belopóznak az építés (?) alatt levő konstrukció zugaiba, s ott randalíroznak, ezzel saját magukat is veszélynek kitéve. Tényleg nincs egyéb szórakozási lehetőségük? Vagy igényük?
Valóban ennyire mélyre süllyedtünk? Vagy a fiatal generációval van gond?
Nem. Csak egyszerűen nem kapják meg azt, amire szükségük van. Mint ahogy maga a város sem.
F.J.
